2015. szeptember 13., vasárnap

1. Fejezet - Diszkréció

xxx

Az izzadt tömegen át próbálok meg eljutni Elliehez. A rövid idő alatt míg én erre a seggfejre pocsékoltam az időmet, ő jól berúgott. Mint mindig. Nevetve megyek vissza az asztalunkhoz, s rávetem magam az egyik pohárra. Ledöntöm a tartalmát a torkomon, és megpróbálok ellazulni. Tequila. Ez kell ide.
- Nos mi történt? - Kérdezi vigyorogva Ellie. - Hol az a srác?
- Holnap mindent elmesélek. - Ígérem neki.
Érdekes milyen egyszerűen beleegyezik. - Na jó, hát akkor igyunk! Hosszú még az éjszaka! - Kurjantja, majd rendel még egy kört...

xxx

Hangosan nyögve kelek fel. A fejem iszonyatosan hasogat, az önbecsülésem pedig valahol félúton elhagytam. Ajkaim szárazan tapadnak össze, testem tagjai elvannak gémberedve. Csak elképzelni tudom Ellie mit érezhet a másik szobában. Sóhajtva felülök, majd a telefonomon megnézem az időt.
Elkerekedő szemmel nézem meg újra. Ó te jó ég! El fogok késni. Gyorsan felugrok, felöltözöm és megfésülködöm. A hajamba két oldalra teszek egy-egy csatot hiszen mindig a szemembe lóg mikor dolgozom. Majd egészen a buszmegállóig szaladok.
Az ablakon kinézve elgondolkodom. Az életem átlagos része folytatódik. Mint minden évben. Semmi változás, semmi újdonság. Nem azért mondom, mert nem szeretem mondjuk a munkámat. Mert hát szeretem. A helyi galériában dolgozom. A kiállítások előtt előpakolom a dolgokat, én helyezem ki a festők és művészek műveit. Majd a kiállítás végén én pakolok el. Másoknak ez unalmasnak és bénának tűnhet, de nekem nem az. Imádok rajzolni, ezért természetes az, hogy a művészet is érdekel. Itt pedig egész nap festmények és műalkotások közt lehetek. Kell ennél több?
Szóval nem erre célzok. Hanem arra, hogy évek óta minden napom ugyanolyan. Dolgozni megyek reggel, hazajövök, alszom Szabadnapos vagyok, Ellie elrángat valahova, alszom, következő nap másnaposan megyek dolgozni.

- Randi után hazavittem és megdugtam a kanapén. Nem volt valami felemelő érzés. Mármint úgy értem kielégített meg minden, de nagyon idegesített a csaj. Sikítozott, és reggel sem értette meg, hogy nekünk ennyi volt. - Húz ki egy rekedtes hang a gondolataim közül. Ó. Te. Jó. Ég. Hát erre mennyi esély van? Ezt a hangot tegnap óta bárhol felismerni. A francba már!

- Ugyan már, Harry. Lehetnél kicsit elnézőbb. Amúgy is, a nők rohadtul nyűgösek szex után. Te tudhatnád a legjobban, aki már éve óta csinálja. - Nevet egy lány vele együtt.

- Kösz, Maia. Pont erre vágytam ma is. - Viccelődik Harry.

S ekkor megáll a busz. Mielőtt a lány leszállna észrevétlenül végigmérem. Sötét rövid szoknya van rajta, a szeme sötét szemceruzával van kihúzva, vörös haja laza kontyba van fogva. Csinos.
Miután újra elindul a busz újra az elsuhanó tájat kezdem fürkészni. Csak ne vegyen észre. Csak ne jöjjön ide...
Ekkor egy kéz érinti meg a vállamat. Oldalra nézek, s meglátom a vakítóan zöld szempárt.
- Gwen. - Mosolyog csábítóan, majd leül a mellettem lévő helyre.
- Harry.
- Mindent hallottál igaz? - Vigyorog rám kajánul.
Csak ne nézz lejjebb. Ne nézz lejjebb. Ismétlem magamban mint egy mantrát.
- Túl sokat. - Mondom neki.
Rajta is a szokásosnak tűnő fekete nadrágja és cipője van és egy sötétszürke felső. A pólója izmos karjára és mellkasára tapad. Engem pedig elönt a forróság. Krisztusom!
- Tetszenek a pillangós csatjaid. Nagyon kifejezőek. - Mosolyog rám kedvesen.
Aha persze. Magamban azt kívánom bárcsak ma nem tettem volna csatokat a hajamba. Nem azért, mert én nem szeretem őket. Csupán nem akarok senkinek alkalmat hagyni arra, hogy piszkáljon miattuk.
- Mit akarsz tőlem? - Kérdezem unottan.
- Csak megpróbálok kedves lenni. - Feleli.
- Nem igazán sikerül.
Kínosan elneveti magát, majd mélyen a szemembe néz. Merészen tartom a szemkontaktust.
- Nos... uhmm. Holnap lesz egy buli a parton este. Ha van kedved gyere el a barátnőddel. A szőkével.
Meglepetten nézek rá. - Hmm. Azt hittem nem vagyok az eseted.
Végszóra megáll a busz, Harry pedig kajánul elvigyorodik. - Nem is. - Válaszol s leszáll a buszról.

2015. augusztus 28., péntek

0. Fejezet - Prológus

Helo!
Ahogy megígértem, itt is az első rész a történetből, vagyis a Prológus. Elméletben most következne az a rész, mikor ünnepélyesen átvágjuk a szalagot, ezzel megnyitva a blogot, viszont én ezt most csak jelképesen teszem meg. Tehát a nulladik fejezettel. Mielőtt belekezdenétek szeretném megköszönni az utóbbi napokat. Volt egy pár visszajelzés, aminek őszintén örültem, és úgy látom a trailer és a másik videó is nagy sikert aratott. Köszönöm nektek!
---

A rész nem túl hosszú, viszont vannak rövidebb részek ennél is /sajnos/. Előre elmondanám azt is, hogyha valamit nem értetek a történet során az adott részben nem kell aggódni, a következő részekben mindig ott lesz a magyarázat. 
A következő fejezetet előreláthatólag két hét múlva hozom. Sulikezdés meg minden. Addig is visszajelezni és feliratozni ér!:) Jó olvasást!

Meredith Manson

Ezt egyszerűen nem így terveztem. Egy szilveszteri buli volt a legutolsó amire vágytam.
Az ajkaim közé szorítok egy szál cigarettát, és óvatosan szívok belőle. A füst marja a torkomat, köhécselve adom vissza a cigit a barátnőmnek, aki nevetve hátba vereget. Sohasem cigarettáztam eddig, viszont most ki kellett próbálnom, hiszen addig nem hagyott volna b
ékén a barátnőm amíg ki nem próbálom. Nos, azt hiszem nem leszek valami nagy bagós. Az italt viszont én sem vetem meg. Az egyetlen amit a szilveszterben szeretek az a piálás, nem úgy mint néhányan akikkel eddig erről beszélgettem. Szerintük ennek az az értelme, hogy elbúcsúztassuk az évet, majd megünnepeljük a következőt, valamint az új év nem csak egy új év a sok közül, hanem mindegyik más. Az új év kezdetével új ajtók nyílnak meg előttünk, új ismeretségeket köthetünk, új esély nyílik az életünk tökéletesítésére. Na ez az, amiben én nem hiszek. Hiszen amint vége a szilveszteri partiknak - és miután mindenki kipihente az év legnagyobb buliját - minden visszatér a régi kerékvágásba. Mindenki visszatérhet a régi melójába, szűk kis lakásába satöbbi. Mert ez az élet. Egy kicseszett mókuskerék.

Éppen egy pohár tequiláért nyúlok, mikor Ellie a gyomromba könyököl. Szúrós pillantásokat küldök felé, de ő csak kajánul vigyorog rám, szépen ívelő szemöldökeit cinkosan húzogatja. Mindig is úgy gondoltam, hogy kettőnk közül ő a szebb és kelendőbb a fiúk körében zöldeskék szemével és szép, hosszú szőke hajával. Habár az én átlagos barna szememnél és rövid, fakó-barna hajamnál bármi ízlésesebb.

- Mi az? - Kérdezem megpróbálva túlkiabálni a zenét.
Ellie elneveti magát, majd hátradobja fényesen szőke haját. Nagyon szexi hatást kelt ezzel. - A srác a túloldalon megállás nélkül téged bámul, bébi. És mhhm, nagyon fincsi. - Mondja szinte nyál csorgatva.
Hitetlenkedve nézek rá. Oké, az igaz, hogy Ellie kitett magáért mikor ezt a dögös fekete ruhát kölcsönadta és mikor kisminkelt. Na de hogy engem nézne az a "fincsi" srác, mikor Ellie is itt van a topmodell testével és hatalmas melleivel? Francokat!
- Fordulj hátra óvatosan. És próbálj meg nem leesni a székről. - Kiabálja nekem, majd rendel magának egy röviditalt.

Megforgatom a szemeimet, de úgy teszek ahogyan mondja. Szemeimmel körbe nézek a bárban, majd szemeim találkoznak egy csillogó zöld szempárral. Hosszú és sötét szempillák emelik ki szeme csillogását, arca férfias és szexi. Telt és csókolni való ajkai vannak, biztosan megőrülnek érte a lányok. Elönt a forróság, miközben tovább bámul, száján csábító mosoly terül szét. Szajha-vörösre festett ajkaimba harapok. Nincs túl nagy fény, de azért látom hogy sötét göndör haja a szemébe hullik. A lábait sötét farmerbe és fehér converse cipőbe bújtatta, felsőtestét pedig egy fekete ing takarja. Vagyis megpróbálja takarni, hiszen feszes izmai megpróbálkoznak kitörni az inge alól. Nyelek egyet.

- Megmondtam. Ha Ellie Jac azt mondja, egy pasira, hogy fincsi, akkor az az is! - Rikkantja ködös szemekkel. Szent szar! Mennyi piát gurított le, míg én elfordultam?
- Sohasem kételkedtem az ízlésedben, de azt hiszem nem az esetem. - Nevetek rá, habár mindketten tudjuk, hogy ez hazugság.
- Szerintem hazudsz. Ő kinek nem az esete! De, hé. Ha neked nem kell, annál jobb. Akkor innentől átveszem. - Mosolyog szempilla rebegtetve, majd hirtelen lesápad. - Jesszuskám! Épp ide tart.

Oh, és igaza is van. A sötét alak egyre közelebb kerül az asztalunkhoz. Te jó ég! Szükségem van egy italra. A tequilámért nyúlok, s óvatosan leöntöm a torkomon. Kissé égeti a torkomat, de nem törődök vele hiszen érzem, hogy ellazulok tőle. Ahogyan a srác közelségét is érzem. Mintha a szeme lyukat égetne a hátamba.

- Azt hiszem téged akar, szivi. - Súgja nekem, majd egy a másik asztalnál ülő sráccal kezd el beszélgetni, teret hagyva nekem. Ó, bárcsak ne tette volna! S ekkor érzek meg egy hatalmas és erőteljes kezet a vállamon. A szívem felugrik a torkomba, s ott dobog eszeveszett ütemben. Óvatosan megfordulok, majd halványan elmosolyodok. A férfi arcán ugyanaz a csábító mosoly ül mint néhány perccel ezelőtt, s most úgy néz ki mint a vad, aki a következő áldozatára akarja rávetni magát.
- Táncolj velem. - Nyújtja felém a kezét, s ellentmondást nem tűrő hangon szól hozzám. Alig hallom őt a dübörgő zenétől és a fülemben doboló vértől.

Most Ellie azt mondaná nekem, hogy "Gyerünk ribikém! Rázz egyet a dögös pasival, és ha alkalmad van rá, azt is hagyd hogy szobára vigyen, bébi!" Persze ilyeneket csak olyankor mond, mikor teljesen részeg és azt sem tudja hol van. Normális esetben féltene. De mivel ő most teljes teret ad nekem, és még részeg is, nem kellene megtennem. Mondhatnék egyszerűen nemet. De nem akarok. Így hát bólintok, majd hagyom, hogy a táncparkettre vezessen. Míg közelebb húz magához elgondolkodom vajon a sok pia miatt tetszik ennyire ez a srác, és önt el ez a forróság, vagy józanul is ugyanezt a hatást váltaná ki belőlem? Mikor testünket már csak a ruha választja el valahogy kimegy az összes gondolat a fejemből. És nem túlzok, ha azt mondom az összes... mindössze arra tudok koncentrálni, hogy hol érünk össze. Karjait körém fonja, magabiztosan mosolyog rám. Én átkarolom a nyakát, s lassan kezdünk ringatózni a zenére. Olyan közel vagyunk egymáshoz, hogy a mellem a felsőtestének nyomódik, ahogyan a csípőm az övének. Hirtelen elönt a lucskos forróság. Egyik kezével beletúr a hajamba, arrébb tűri a fülemtől, majd mikor végzett kezével a tarkómat simogatja. Most úgy érzem képes lennék elolvadni a karjaiban.

- Mi a neved? - Kérdezi, ajkai a fülemet súrolják. Halkan felsóhajtok. Valamiért úgy érzem nem kellene elmondanom neki.
- Gwendolyn.

Óvatosan bólint, majd arca elkomorodik. Egy pillanatra ismeretlen érzés fut át szép arcán, majd újra elvigyorodik.
- Tudod... - Kezdi én pedig figyelmesen a szemébe nézek, várva legközelebb mit fog mondani - Néztelek, és arra gondoltam, mennyi időbe telne megfektetni téged, de tudod nem vagy az esetem. Én a szőke és vad csajokat bírom. Tudod, akik készen állnak a kalandra.

Au! Ez fájt. De nem fogom kimutatni az érzéseimet. Ennek a seggfejnek nem. Tovább táncolunk, de most már kissé távolabb húzódok tőle. Előveszem a legédesebb mosolyomat, s rávigyorgok.

- És miből szűrted le, hogy nem vagyok vad és kalandvágyó? - Kérdezem. De bár ne tettem volna! Ez úgy hangzik, mintha azt mondanám neki "Hé, én pont az eseted vagyok! Csókolj meg!"

Szájának sarkai egyre felfelé görbülnek. Megrázza a fejét, minek hatására göndör tincsei az arcába hullanak. Ó, hogyan válthat ki belőlem egy ilyen angyali arc ennyire nem helyénvaló érzéseket?

- De mindegy is - Próbálom javítani az előbbi baklövésemet - Én a vicces és okos pasikat bírom.

A szemöldöke az égbe szalad, de azt az idegesítő vigyort nem tudtam letörölni még a képéről. Kérdőn néz a szemembe, majd hirtelen megjátszott sértettség játszik arcán.

- Hé! Én vicces vagyok, szivi!
- Talán csak túl okos vagyok ahhoz, hogy megértsem a vicceidet - Mondom neki unott arccal. Istenem! Még mindig túl közel van, és túl jó pasi ahhoz, hogy hidegen hagyjon. Mellesleg rohadt nagy igazságtalanság az élet. Egy ilyen seggfej egy ilyen csomagolásban? Pff, ugyan már!

- Lazíts, angyalom. De ne a cigivel próbálkozz. Az olyan cuki pofáknak mint te, az nem való.

Idegesen felnevetek. - Nevetséges vagy. - Mondom, s a szám közepén elhúzódom tőle. - Viszlát, seggfej. - Kurjantom neki, majd eltávolodom tőle, s aznap már nem látom többé. 

2015. augusztus 22., szombat

Blog nyitása

Sziasztok!
A blog hivatalos nyitása: 2015. Augusztus 28. Addig is, itt egy kis videó még a kezdés előtt. 
                                                   Meredith Manson

2015. augusztus 13., csütörtök

Trailer

Sziasztok!
Bocsánat, hogy ilyen késői órákban jelentkezem, de az imént elkészültem a blog trailerével. Ez is afféle ízelítő a történetből, hiszen csak néhány újdonság van meg benne, de úgy gondoltam örülnétek neki. Remélem elnyeri a tetszéseteket! :)

Valamint szeretném megköszönni annak a két embernek, aki feliratkozott. Nekem már ez is tényleg sokat jelent. 

Meredith Manson

2015. augusztus 11., kedd

Előszó - vagy valami olyasmi

Helo! 
Úgy gondoltam, mielőtt nekikezdenénk a történetnek egy kicsit bemutatom nektek az egészet, elmondom én miért szeretem, mi fogott meg benne. 

A történet: Mint láthattátok a kiírást, a történet egy Gwendolyn Sparks nevű lányról szól, aki megismerkedik Harryvel (azt hiszem őt már nem kell bemutatni :D), aki felforgatja az életét. Bekerül egyfajta bandaháborúba, ahol nem kis összeveszésekről van szó, hanem komoly háborúról a két csapat között. Mind a két bandának vannak sérelmeik (ez kiderül a történet előrehaladtával) amelyek a múltból erednek. Nos, röviden tömören leírva ennyi lenne a történet.

Miért szerettem bele a sztoriba: Tudom, a leírás alapján unalmasnak tűnhet a sztori, de nem kell megijedni! Tele van fordulatokkal, poénokkal. Én azért szeretem ezt a történetet, mert imádom az olyan fanficeket, amiben Harry a tipikus rosszfiút alakítja. Ez pedig egy olyan történet. Csöppet sem kiszámítható, sohasem tudhatod ki a jó és ki a rossz. Mint minden történetben az eleje kissé fárasztó lehet (kivétel néhány vicces beszólás vagy poén Harry részéről), de ez van minden könyv vagy történet elején. Valamint az író (Anna) perfektül leírja az érzéseket, és nagyon modern humora van. A legtöbb karakter szerethető, többen írták már az írónak is. Én némelyik szereplő helyzetébe nagyon bele tudom képzelni magam. Leginkább tizenhat év feletti korosztálynak ajánlom hiszen tele van trágár kifejezésekkel és szexuális utalásokkal. Persze nem azt mondom, hogy fiatalabbak nem olvashatják el, hiszen ki vagyok én, hogy megmondjam bárkinek is mit tegyen? Ez csak egy plusz figyelmeztetés! :)

Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket, hamarosan hozom a prológust! Addig is feliratkozni ér! Az e-mail címemen elérhettek, kérdezhettek ott is, valamint kommentben és chatben is. 

Meredith Manson